A szeretet az első!
Gondold végig kedves Olvasó. Van e olyan ebben az életben, ahol nem a szeretet az első megnyilvánulása minden cselekedetünknek? Igen van... így azok a helyzetek nem szeretetből táplálkoznak. Ott viszont, ahol szeretettel közelítenek minden megoldáshoz, szinte garantált a pozitív kimenetel. Magamra kivetítve a szeretettel való megközelítést úgy mondanám, hogy elég fontos vagyok magamnak ahhoz, hogy odafigyeljek mitől lehet jobb a kedvem, mit és hol érzek a testemben, jól esik e az az étel, amit éppen eszek, jól esik e a pihenés vagy mást szeretnék helyette tenni, olyat, ami a hangulatomat javítja, és nem kötelező sokkal inkább kedvemre való; merek e nemet mondani akkor, amikor tényleg nincsen kedvem ahhoz a valamihez, amire más kér meg, mert szívesebben csinálnék valami jobb dolgot?; Egy a lényeg, odafigyelek magamra. Nem mások kedvét lesem, és igazodok a hangulatához, nehogy rosszat mondjak vagy tegyek. Önmagam vagyok minden helyzetben, mert szeretem magam annyira, hogy nem tagadom meg semmilyen oldalamat. Mivel odafigyelek magamra pontosan ismerem mikor, hol, kikkel szemben hol vannak az általam kialakított határaim. Ami nem tetszik nekem azon változtatok egészen addig, amíg oda nem jutok, ami elfogadható számomra. A legfontosabb emberi kapcsolatom magammal van, így nem mindegy milyen érzéseim, gondolataim vannak magamról, az életemről bennem. Tetteim nagyban meghatározzák az életem alakulását. Pontosan e miatt teszek meg minden nap minden lépést, amivel elérem amiért teszek. Ezek a kisebb, nagyobb, rövidebb távú és hosszabb távú céljaim, terveim. Igen, ezek visznek lendületesen előre az utamon. Ha nincsen terv, vagy cél, akkor nincsen miért tenni, nincsen értelme a létnek. Kívülről kapok segítséget, ha kérek, de nem teszi meg helyettem senki azt, amire én vágyok! A segítség kérés is csupán egy útbaigazítás, hogy jobban rálássak az adott helyzetre, nem pedig egy cselekvés mástól, aki majd helyettem tesz meg valamit nekem. Mindenkinek van egy életritmusa, nekem is. Már elfogadtam, hogy abban a tempóban tudok haladni, hiába siettetném az események alakulását nem lesz jobb. Sőt, ideges, feszült leszek, ha ezen tépelődök, mivel úgy is minden a saját medrében, és idejében alakul és halad, nekem csak az elfogadás és az éber figyelem marad. Figyelmem azokra a körülöttem levő lehetőségekre irányul, amik előrébb visznek az utamon, ha észere veszem és élek vele adott pillanatban a legjobb tudásom szerint.
Mára ezt tudom átadni egy tartalmas, életre szóló javaslatként.
Szeretettel, S.Csilla.
